28. nap - A szomoru bucsu
Es bizony, elerkeztunk utolso napunkhoz itt Koreaban. Igy visszolvasva a blogot, furcsa, hogy ez az ido milyen rettenetesen gyorsan eltelt.
Amikor csinguval eloszor beszeltunk arrol, hogy basszus, kene jonni Koreaba, akkor meg csak egy ilyen, legbolkapott, ugyse csinaljuk meg otletnek tunt az ev elejen. Aztan elkezdtunk egyre jobban agyalni, hogy van-e penzunk repjegyre. Hat vegulis van, akkor vegyuk meg most azonnal, a maradekot meg majd csak kitalaljuk. Aztan persze volt a tobbhonapos tervezesi fazis, hogy mit es hogyan kene. Vegig olyan messzinek tunt, hogy majd megyunk, majd vmikor juniusban. Aztan eljott a junius, a vizsgak szaguldoztak el mellettunk, majd arra ocsudtunk fel, hogy bazinagy hatizsakkal a hatunkon allunk az incheoni repeteren, hogy erm, akkor most merre is?...
Mindkettonknek voltak jobb es rosszabb napjai (a jobbol volt persze tobb), amikor morogtunk egymasra, foleg mar a vege fele, amikor ujra fol kellett venni azt a k... nehez taskat, es menni tovabb. Talan ezt nem realizaltuk teljesen az elejen, hogy az utazas bizony iszonyatmennyisegu idot es energiat fog majd kivenni belolunk. Meg persze a dog meleg, ami megjobban megnehezitette a taskaval maszkalast mindenhova.
De azt hiszem, hogy rettenetes modon megerte, egy olyan elmenyben volt mindekettonknek resze, amit meg nagyon sokaig fogunk emlegetni.
Korea, hianyozni fogsz...
De ne aggodj, ha minden jolmegy, jovore ujra jovunk =)
/Reggel nyolc, lassan indulunk ki a repterre. Ezuton bucsuzok en is innen a blogrol, mely ezzel a bejegyzessel erdemileg lezarult. Aki meg csak most talal ide az oldalra, annak jo olvasgatast kivanok! - cs./
27. nap - csak a teszko
Mivel mar teljesen alkalmatlannak ereztuk magunkat arra, hogy barmi ertelmeset is csinaljunk, ezert gondoltuk, hogy bevetjuk magunkat a giga Tescoba (raadasul Samsung Tesco), es bevasarolunk egy-ket suvenirt.
A legkozelebbi a World Cup Stadium egyik kis reszleteben volt, termeszetesen oriasi meretekben. Ugy kell elkepzelni, mint egy normal Tescot azzal a kulonbseggel, hogy itt igazi piaci hangulatot araszt az egesz, ajomak elotted fejezik a csirket, random emberek ordibalnak a hangszoroba, hogy ugyan vedd meg ezt is, meg ezt. Egy orat toltuttunk el ott, de sok is volt.
Hazaerve gyorsan osszedobtuk meg a jo kis kagylos spagettinket, amit vettunk (eleg vacak volt) /foleg, hogy szerintem az gomba volt, nem is kagylo - cs./, majd leultunk kicsi hatsonkra, es kedvenc mexikoi hobbitunkkal, Samuval el kezdtunk az elet nagy dolgairol beszelni, meg meginni azt a szereny sorikenket, ami belefert a napi penzkeretbe. De valoszinuleg az univerzum azt akarta, hogy ma pedig ne legyunk ilyen szomorkasak, ezert elobb egy japan leany jott oda vmi rettenetes barna sorrel, majd a norvegok a sojuval, meg az ausztral meg sorrel, igy torok nem maradt szarazon az estere.
26. nap - minden ut szoulba vezet
Reggel kilenc, taskaval a tuzo napon, kompozas epres tejjel, autopalya. Delutan erkeztunk vissza Szoulba vegleg, ahol a mar megszokott kornyezetunk es kollegiumunk fogadott. Par ismeros arc, par uj arc, de a hangulat a regi maradt. Mintha csak egy napra ugrottunk volna le, a fovaroson kivul toltott ket het szinte egy pillanat alatt elillant.
Eleg sokat kivett belolunk ez a sok utazas, talan eleinte nem is gondoltuk volna, mennyire faraszto lesz. Gyakorlatilag ket vagy harom ejszaka utan teljes menetferszerelesben alltunk tovabb, varosrol varosra, nem ritkan fel napokat is eltoltve menetelessel es zotykolodessel. Igy a vegehez kozeledve - sot, ezen sorokat eppen az utolso este irom mar - azt kell, hogy mondjam, Korea eronleti edzesnek sem volt utolso. Bar azt hiszem ehhez nem feltetlenul kell Azsia egyik legtavolabbi pontjaba menni.
Az estenket a kornyeken, Hongdaeban toltottuk. Megneztunk egy mozifilmet, majd nagyjabol hajnali haromkor estunk haza. Az ismeros utcakat jarva kicsit fura erzes fogott el minket, mintha csak otthon lennenk. Szoul, es azon belul a Hongik egyetem kozeleben talalhato Yellow Submarine kolesz ugy nez ki akaratlanul is egyfajta otthonna notte ki magat az elmult honapban, mar amennyire mindez lehetseges ilyen rovid kis ido alatt. Jol esett par ismeros arcot, utcat es metromegallot latni. A valtozatossag kedveert tudtuk is, hogy pontosan merre megyunk. Megis tudott tartotagott egy aprocska meglepetest nekunk az orokke valtozo Szoul.
Ket hetet toltottunk itt, es ez alatt az ido alatt minden nap elmentunk egy gyonyoru, keleti stilusu tetovel ellatott benzinkut mellett. Mindez nem annyira egy ritka jelenseg errefele, de a modern kutak mar lassan kiszoritjak ezeket. A leges legelso napon eldontottuk, hogy le fogjuk fotozni ezt az epuletet, am ezt mindig halogattuk. Mondvan ugyis itt lesz meg holnap is. Tegnapelott a metroaluljarobol feljovet az elso dolog, amit eszrevettunk, hogy bontjak benzinkutunkat. Szoulban nincs megallas, kinunkban csak rohogni tudtunk az egeszen.
25. nap - Edes semmi
Paul volt olyan hatalmas arc ember, hogy reggelire sutott nekunk makrelat, tojassal, barnakenyerrel. Hat mit ne mondjak, zsenialis volt. Kaja utan osszeszedtuk cuccaink, es rakeszulodtunk a megterhelo napra, vagyis a strandon doglesre.
De persze megint nem ugy alakult a dolog ahogy terveztuk. Paul egyik koreai haverja ugyanis ertunk jott, es megkerdezte, hogy nem vagyunk-e sofarmokra, mi pedig persze hatorozottan bologattunk, hogy nagyonis. Mr Cho maga rizstermesztessel foglalkozik, meg is mutatta a foldjet, meg meselte, hogy az evi termes atlagban 3000 tonna korul van. Van egy sofarmja is, de azt berbeadja. Azt mentunk vegul megnezni.
Maga a farm hatalmas, es a folyamat, ahogy kinyerik a sot a tengerbol borzasztoan bonyolult es embertkivano. Tobb kulonbozo "medence" volt, mindegyikben eltero sotartalmu vizzel. A folyamat kb 6-7 lepcsos, ahogy egyre jobban suritik a vizet. Nem szivesen vegeznem ezt a munkat.
A farm utan egy kis offroadolassal eljutottunk a strandra, es mint aki jolvegezte a dolgat, bevetettuk magunkat a vizbe. Mivel most delelott mentunk, es nem kesodelutan, igy a viz joval fentebb volt, es szep homokos, es nem furcsa iszapos, mint tegnap. Igazabol gondtalanul telt a nap addig a pontig, amikor is brutalis viharfelhok kezdek el gyulekezni. Be is menekultunk egy kajaldaba enni egy kis halaszlevet (koreai modra), de szerencsere a vihar csak ijesztgetett minket, es szepen elkerulte a helyet.
Kaja utan csingu ugy dontott, hogy inkabb hazasetal, es pihen egyet, de en meg elememben voltam, igy maradtam Paullal es Mr. Choval. Harmasban szepen elkezdtuk megalapozni az este hangulatat egy-ket sorrel, majd ugy dontottem, hogy kicsit magukra hagyom oket, es felfedezem a tengerpartot. A tavolbol hallani lehetett a rettenetesen borzalmas koreai mulatost, igy gondoltam, arra vetem az iranyt, es megnezem, mikepp mulat itt a nep.
Koreanak megint sikerult meglepnie, mert kiderult, hogy ez bizony nem csak egyszeruen mulatos, hanem meg vegyitve volt karaokeval is. Csodalatos elmeny volt hallgatni az 50 eves Mr. Kimet alkoholgozben furodve enekelni. Persze amint kozelebb mereszkedtem a tomeg egybol a keblere olelt, hogy menjek tancoljak, enekeljek. Mondtam, koszonom nem gyerekkel szivarral vagyok (kesz szerencse), es inkabb kialltam a tomegbol Mr. Park melle, aki bekesen cigizgetett. Maradtam is meg egy kicsit, "elvezve" a zenet, de utana melyrepulesben angolosan tavoztam hevesen integetve es koszongetve.
Visszaerven mar ott talaltam Mr. Cho feleseget gyerekestul, kajastul, sorostul. Nagyon megorult, hogy megismerkedhetett egy masik weguginnal, es mar szedte is a kajat, hogy egyek. Ez mar igazi hazikoszt volt, olyan dogerosen, hogy bizony belekonyeztem, de attol meg finom volt. Az este fennmarado resze tuzijatek nezegetessel, koreai dialektusok elemzesevel, es hasonlo izgalmas dolgokkal telt. Haza meg egy kis offroad, majd be az agyba, mert persze masnap mar megint koran kellett kelnunk.
24. nap - angolorara jottem
Paul ebresztett minket a korainak semmikeppen se mondhato delutan kettokor. A haza az iskola teruleten talalhato, igy gyakorlatilag orankent ugrik haza egy cigire, meg egy kis nyugalomra.
Meg elozo este meselt a munkajarol, szepen sorban valaszolgatva az angoltanaroknak tartotagott kotelezo kerdeseinkre. Igy megtudtuk azt, hogy foleg altalanos iskolasokat tanit es hogy mar lehuzott egy evet Szoulban. Mielott meg eljott volna felfedezni a tavol-keletet bortonigazgatokent dolgozott Angliaban, de ez egy masik tortenet.
Ezen beszelgetes soran vetettuk fol kedvessegbol, hogy szivesen meglatogatnank egy orajat. Paul ezt oriasi orommel fogadta, igy legalabb nem kellett keszulnie semmi tananyaggal, es meg a tanartarsai szemeben is jol mutat ez a sokszinu tanitasi modszer. Meg is lett jegyezve, hogy Paulnak milyen nemzetkozi baratai vannak.
Bogre kaveval a kezunkben, kicsit komasan csoszogtunk at az iskola epuletebe, ahol az elso emeleten mar vart minket az osztalya. Fel lettek keszitve az erkezesunkre, megis a terembe belepven hatalmas ovacioval vegyitett meglepettseg zudult rank. A terem kulonbozo sarkabol egy-egy very handsome (nagyon jokepu) roppent fel, majd szepen lecsendesedtek.
Bemutatkoztunk, majd roviden felvazoltunk, mi fan is termunk es mit keresunk itt. Ezek utan Paul es koreai tanartarsanak segitsevel a kerdesek kovetkeztek, am a dolog kicsit akadozva haladt, a nagyjabaol tiz eves gyerekek eleg szegyellosek voltak, plane angolul. Szepen lassan azonban kiderult mi az a Magyarorszag, hol van az a Duna. A Kek Duna keringot mar nem enekeltuk el, akarmennyire is ragta a fulunket a koreai tarstanar. /Viszont mikor megtudta, hogy mi tenylegesen koreai szakosok vagyunk otthon (vagy 5szor megkerdezte, hogy "de tenyleg?"), akkor mar nem volt baj, hogy nem enekelunk Neki Kek Duna Keringot. Es amikor elkezdtunk koreaiul beszelni, akkor meg szinte isteni statuszba leptunk a szemebe. -N/
Kicsongo elott megint megkaptuk, hogy bizony rettenetesen jokepuek vagyunk, es hogy szeretnek minket. En konkretan egy olelesben is reszesultem. Paul ezek utan megmutatta az iskolat, mely a nyariszunet kozelsege leven elegge kihalt volt. Azert nehol belefutottunk par diaklanyba, akik hangosan mondogattak is mindig, hogy Hello, I Love You!
A suli vegeztevel szedtuk a cokmokunkat, es Korea leghosszabb strandja fele vettuk az iranyt. Nyugati part leven itt nappal van apaly, a viz gyakorlatilag teljesen visszahuzodik, egy nagyjabol otven meteres homokos terepet hagyva maga utan. A tenger tukorsima es nyugodt volt, kellemesen langyos. Hideg sorrel a kezunkben, terdig a vizben alldogalva neztuk a naplementet a kis sziget mogott. Az angol srac tenyleg talalt valamit Imjadon.
23. nap - Miert eppen Imja-do?
Mivel minden tehetsegemet latba vetve sikeresen elneztem a kompmenetrendet, ezert hat igen csak koran virradt rank a nap Jeju sziget deli varosaban, Seogwipoban. Az elozetes tervnek megfeleleloen igy mar a reggel hat orakor a sziget legnagyobb kikotoje fele tarto buszon zotykolodtunk vidaman. Problema nelkul el is ertuk a nyolc orasi Jejusit, es a Koreai-felsziget delnyugati sarkaban csucsolo Mokpo varosat osszekoto kompjaratot.
Az ot oras utazas hol alvassal, hol a padlon torteno forgolodassal telt - ezuton is udvozletunket kuldjuk a sarokban reggel kilenckor szodzsuval a kezukben enekelgeto ajomaknak es ajossiknak (nenik es bacsik).
Az elobb emlitett menetrendi zavarodasnak azonban volt egy jo oldala is, nevezetesen volt egy kis idonk az amugy csak atszallasra szant Mokpo varosanak megtekintesere. Szamomra egyertelmu volt, hogy a kozelben epulo Forma-1-es palya felkeresesere kell ezen par oracskat forditanunk, Narg szamara mar kevesbe. /de voltam olyan jo fej persze, hogy rendben, nezzuk meg, tegnap volt a szulinapja ugyis -N/ Felultunk egy helyi buszra majd az iranytu szerint is iranyba alltunk, es ugyan lattuk a tavolban epulo monstrumot, de a kalandnak kovetkezmenye lett. Egyik ilyen kovetkezmeny volt, hogy a busz gyakorlatilag varosnezo jarat volt, mely a helyi dugoban araszolgatott bekesen, ami jo, mert legalabb lattuk Mokpot. Masik kovetkezmenye, hogy visszafele taxizhattunk panik szeruen, hogy elerjuk a 17.30-kor Imjado fele tarto utolso buszt. Termeszetesen az utolso utani pillanatban estunk be a palyaudvarra, es termeszetesen ekkor tudtuk meg, hogy valojaban 17.50-kor indul a jarat. Murphy, tudod mit hova!
A napunk vegallomasaul szolgalo Imjadot, vagy Imja-szigetet ismet csak komppal lehet megkozeliteni. Negyed nyolckor erkeztunk meg a vilag legvegere, ahol lelegzetelallito latvany es Paul fogadott minket /sorrel(!) -N/, aki a kovetkezo napokban a vendeglatonk lett.
De mit is jelent az, hogy a vilag legvege? Imja-do, a del-nyugati szigetvilag egyik legeszakibb tagja talan Korea egyik legerintetlenebb, a maga negyezer fos lelekszamavol a legkevesbe lakott terulete. A sziget tulajdonkeppen egyetlen utcabol, par meretes hegybol, egy tizenket kilometeres homokos tengerpartbol es vegtelen rizs- es sofoldbol all. A videk videkje, mondhatnank.
Azonban mit er egy sziget a maga kiralya nelkul, kerdezhetnenk Pault, ha mar nem tudnank, hogy o ez a kiraly. Az angol srac egyetlen kulfoldikent el es tanit itt, elvezven a foldi paradicsom minden elonyet. Egy kis munka, aztan lebzseles Korea leghosszabb es szinte erintetlen tengerpartjan a helyi tomeggel (ot kemeny fo), egy kis frissen fogott hal vacsorara es celtalan az elet.
Igazi kiskozosseg letezik itt, mintha csak egy konyv lapjairol leptek volna le. Az emberek mind lelkesen udvozlik Pault, lelassitanak az autojukkal, kerdezik, hogy mi ujsag van, es Paul mindig valaszol, es szemmel lathatoan a helyiek kedvence. Koruletted meg szepen karbantott ontozorendszerek es rizsmezok, a tavolban hegyek es buja novenyzet.
22. nap - Take me down to the Paradise City
Megint csak csodaszep reggelre "virradt" Jeju szigete, es elhataroztuk, hogy meglatogatjuk a hires Jungmun tengerpartot, ami csodas homokos partjval es luxushoteleivel csabitott minket magahoz.
Csak meg egy apro teendonk volt, mielott utra kelhettunk volna, elintezni a kompot Mokpo varosba, onnan meg persze tovabb Imja szigetre. A helyi neni egybol lesokkolt minket, hogy (az utikonyvvel leirtakkal ellentetben) csak napi 2 komp van, reggel 8 es delutan 2. Es mivel, az ut 5 ora, igy mar nem tudjuk elerni az esti kompot Imjadora (vagyis ezt hittuk, hala csingu csodas olvasasi kepessegenek), tehat muszaj a reggelit valasztanunk. Igy esti nagy csinguszulinapiparti terveinket a kukaba dobtuk, es szomoruan elindultunk Jungmunba.
Magarol a helyrol annyit kel tudni, hogy ez Jeju egyik luxusresze, tele dragabbnal dragabb hotelekkel, palmafakkal, gazdag koreaiakkal (es neha kulfoldiekkel). Termeszetesen elso dolgunk nem volt mas, mint hogy rendbeszedtuk hajunkat, kihuztuk magunkat, komoly arcot eroltettunk magunkra, megkotottuk a nyakkendonket (ebbol az egyik nem igaz), es bevetettuk magunkat az otcsillagos Lotte Hotelbe.
Maga a hely egy eros kozepesnek mondhato a hostelunkhoz kepest, mert bar volt furdo, szauna, tobbfele etterem, medence, kaszino, fitness club, sznob amcsik, meg minden ami kell, de a kert vacak volt, a zene unalmas, es a kilatast zavarta a harom szelmalom, szal hanyagoltuk is a francba az egeszet, inkabb lementunk a partra.
Maga a part meses volt, hatalmas hullamokkal, csodaszep kek tengerrel, meg persze rakat emberrel, ami kicsit rontott az osszkepen, de szerencsere nagyreszuk a gigauszogumi kolcsonzo vonzaskorzeteben taborozott le, igy kicsit foljebb menve a strandon mar szinte alig volt ember. (a kep ne tevesszen meg senkit, dogmeleg volt)
Csingu ekkor mar eleg morcos allapotban volt, meg beszelt mindenfele "az univerzum nem akarja, hogy itt legyunk" dolgokrol, de ezt a morgasat mar az elso tengerbe menetelunk probalkozasa (szo szerint) belefolytotta, amikor is egy 2 meteres hullam olyan gyonyoruen partra mosott minket, hogy talan meg Ariel is buszke lett volna rank. De orultunk, hogy nem mi voltunk az elsok, akikkel ez mind megtortent, mert lattunk tobb koreait is, akik hatalmas csatakialtassal vetettek be magukat a tengerbe, hogy majd 5 masodperccel kesobb partra vetett halkent tatogjanak a parton, hogy "most mi is tortent?"
Pancsikolasunk utan szepen hazabuszoztunk, majd elhataroztuk, hogy bar nagy ivasz nem lesz este a reggeli kelesnek koszonhetoen, igy marad az, hogy kajalunk meg egy nagyot. Talaltunk is egy nagyon szimpatikus BBQ helyet, ahol telekajaltuk minket mindenfele foldi joval. Szegeny pincer neni meg aggodott is egy sort, hogy remeli a kimcsijuk nem volt tul csipos nekunk. Mondtuk is neki, hogy nem kell aggodni, mar ettunk sokkal csiposebbet. Persze en balga modon utana a kulcsunkat ott hagytam az etterembe, vissza is mentem erte, majd hazafele sikerult eltevednem, de ez mar egy masik tortenet. =)
21. nap - Ismet a fold alatt
Reggel azzal a mesteri tervvel keltunk, hogy akkor ma mosunk. Ez igazandibol nem elhatarozas kerdese volt, sokkal inkabb a kenyszere. Mar az utolso utani vesztartalek polot es gatyat is elhasznalva nem igazan volt mas lehetosegunk, igy hat leadtuk a szennyest a hazigazdanknak, aban remenykedve, hogy az megszarad egybol. Kevin kozolte azonban, hogy az nem igy mukodik, estere meglesz. Ekkor egy illedelmes oh-aha hangzott el a szankbol. Semmi gond, akkor vegyunk fel valami piszkosat, elvegre ugyis ot perc alatt teleizzadjuk a tisztat is, szoval mindegy az.
Igy hat mar egy eros pisztolytaskaval szalltunk a buszra, mely a sziget eszaknyugati reszen talalhato Manjangul lavabarlangokhoz repitett minket egy cirka ket ora alatt. Igen, ket ora, leven a parton megy vegig a kisiparos Hyundai negykereku, az utolso kis hazikonal is megallva. Cserebe viszont a kilatas pazar, mivel az autopalya vegig a part menten halad.
A lavabarlang ismet csak csodalatos volt a maga modjan a majdnem egy kilometeres hosszaval - vagyis ennyit jarhattunk csak be a tizenhatbol, igen. A nehol husz meter magas alagutat a sziget kozepen talalhato Halla-san hozta letre a legutobbi kitoresekor, mely mar nem tegnap tortent. A tiz fokos hidegben a padlon talalhato tocsakat kerulgetve hamar megertettuk, miert is hittek azt egykoron a helyiek, hogy egy hatalmas kigyo lakozik itt.
A melybol felemelkedven szabalyszerint agyonvert minket a paras harminc fok. Bagyadtan setaltunk hat lefele a tenger iranyaba, azonban elotte meg betertunk a kornyek egy masik nevezetesseget meglatogatni.
A szamos reklamfilmben es koreai szappanoperaban is szereplo sovenyekbol kialakitott labirintus valojaban egy kulfoldi keze munkaja, aki annak idejen arvakent nevelkedett az orszagban. Kesobb meggazdagodott, es halaja jeleul hozta letre a Kimnyoung Maze Park-ot.
Lecsengettuk a belepot, a bejarathoz leptunk es vetettunk egy pillantast a kezunkbe nyomott szorolapra, mely a labirintus terkepet is magaba foglalta. Hangosan kinevettuk a dolgot, mondvan nekunk nem kell, az ero velunk van. Az egesz labirintus celja a kozepen talalhato harang megtalalasa es megkongatasa, melyet a lelkes koreai kisgyerekek percenkent utottek-vertek, szoval eleg volt csak nagyjabol a hang utan menni. Negyed ora alatt meg is voltunk, terkep nelkul, bar egyszer igy is sikerult kette szakadnunk. Mindezek utan nehezen ertettuk, hogy a szorolap szerint a latogatok egyharmada miert nem talalja meg soha a harangot. Kicsit most akkor legyunk buszkek magunkra?
